A Szent István Park szomszédságában fekvő kávézó komoly konkurenciával kell, hogy megküzdjön nap mint nap, hiszen a Pozsonyi út környékén hemzsegnek a hasonló kávézók, éttermek, reggeliző helyek. A Panini viszont szívesen látja a kutyákat is, nem lehet bent dohányozni, van wifi és méretéből adódóan családias, közvetlen a hangulat.
A hely kialakítása, szuterén jellege ellenére nagyon kellemes, nem zsúfoltak be több asztalt, mint amit az apró hely elbír, ellenben ecsetet ragadtak, és a fehér falakat villanydrótokon ücsörgő madarakkal, kávés csészékkel, villanykörtékkel, miegymással dobták fel. A kötelező elem is megtalálható természetesen: egy-két polc könyvekkel megtömve. Az otthonosság végett. Kicsit olyan ez, mint az Ikeában a műanyag gyümölcsök meg az ál-tévé.
Az állandó kínálat mellett (kávé, tea, sütemények, szendvicsek) van déli menü is, 1390 Ft-ért. Ez nagyban növeli a hely vonzerejét, mert egyébként nem sorolható a legolcsóbb kávézók közé. A pénzünkért levest, főételt és egy üdítőt kapunk, ezen a napon éppen gombakrémlevest, lazacos pennét és limonádét, de mivel ketten vagyunk, rendelünk még egy kis taramát (490 Ft) előétel gyanánt és egy forest panini névre hallgató szendvicset (850 Ft), lezárásnak pedig csoki szuflét (990 Ft). Ez a három tétel csaknem a duplájába kerül a menünek.
A tarama enyhén savanykás, erős a gyanú, hogy a joghurt is fellelhető az alapanyagok között, ami picit meglepő, de nem egyértelműen rossz. A bagett viszont friss, ropogós.
A gombakrémleves nagyon finom, tökéletes az állaga, nincs teljesen homogén péppé turmixolva, az apró gombadarabok megadják a rágás élvezetét. Az egyetlen gond, hogy pont mikor igazán elmerülünk a leves gyönyöreiben, már vége is. Nagyon kicsi az adag, egy igazán éhes ebédelő korgó gyomorral várná a második fogást (minket az előételként elfogyasztott tarama ment meg).
A lazacos penne szintén nem egy giga-adag, de ugyebár a minőség számít és nem a mennyiség, úgyhogy boldogan nekilátunk. Egészen hangyányit túlfőtt a tészta, az al dente fogalma még mindig nem terjedt el kis hazánkban, de a lazacdarabok, az apróra vágott és megfonnyasztott spenótlevelek, a tejszínes szósz és a parmezán kárpótolnak ezért a csöppnyi bosszúságért. Talán egy kicsivel több tejszínes szószt elbírt volna, a lazac hajlamos száraz és fullasztó lenni önmagában.
A Forest Panini feketeerdő sonkát, rukkolát és trappistát rejt, valamint némi salátát, köretként. Finom, laktató, és kiderül, hogy ha nem a napi menüt választjuk, akkor nincs gond az adagokkal.
A csokiszuflé olyan, amilyennek lennie kell. Kívül süti, belül folyós csoki és a vanília fagylalt sem marad el.
Plusz pont, hogy pár nappal később visszatértünk a tetthelyre egy gyors kávéra, és egyrészt finom a kávé, másrészt, amikor megemlítettem, hogy innék egy banánturmixot, akkor a pincérlány sajnálattal közölte, hogy a banán elfogyott, de azonnal hozzátette, hogy, ha várok pár percet, akkor kiugrik a zöldségeshez, és vesz. 5 perc múlva előttem volt a turmix.
Ár/érték: 20/11
Ételminőség: 20/16
Dekoráció: 20/18
Összesen: 80/64
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
