Van úgy, hogy kapóra jön a postaládát elárasztó reklámanyagok egy-két darabja. Égi jelnek tűnt a PapírTigris nevű étterem szóróanyaga, úgyis kacérkodtunk a gondolattal már egy ideje, hogy felfedezzük a rendelős ázsiai ételek piacát. Hogy elüssük a várakozás nehéz perceit, ellátogattunk a honlapjukra is (www.papirtigris.com), mégiscsak jobb, ha tudjuk mire számíthatunk.

“Új éttermünkkel szeretnénk megmutatni, hogy egy ázsiai kis tigris igazán barátságos! Friss, jó minőségű alapanyagokból, klasszikus és népszerű ázsiai ételeket kínálunk modern, egészséges változatban. Akár egy forró leves, friss tészta vagy egzotikus desszert : egy tigris elszántságával készítjük el és szállítjuk papírdobozban.”

A tavaszi megújulás (értsd: fogyás) jegyében kiürítettük a hűtőt a “ha nincs itthon semmi, nem is eszünk semmit” elvet követve, ami azonban már rögtön az első nap megdőlni látszott, és úgy este hét felé teljesedett ki a kudarc. Az ember ilyenkor lopva tekintget a másikra, hogy vajon az ő arcáról leolvasható-e meddig bírja még, és mikor törik meg: “igen, én is kurva éhes vagyok, most azonnal rendelj valamit vagy kitépem a szívedet!”, és valóban. Míg kitaláljuk, hogy mi lenne a megfelelő választás, senki nem tudná elhitetni velem, hogy Pompeiben szarabb volt a helyzet a kitörés után, mint ahogy én érzem magam, míg várok az ételre. A bizonytalanság, hogy késnek, vagy lehet, hogy meg se jön a vacsoránk szinte felőröl.Csaknem ezer forintot fizetni egy kebabért mégiscsak túlzás, a hummus tál 1600-ért pedig szinte már pofátlanság. De hát így jár az, aki éhesen rendel.

Azért, mert annyira gördülékeny, hogy még a wc-n ülve is inkább olvasom őt, mint bármilyen magazint. Azért, mert egyenes, őszinte és nyers. Azért, mert úgy sírok a röhögéstől, mint utoljára Rejtőnél. Azért, mert nem moralizál. Azért, mert mocsok. Azért, mert szeretni való.  Azért, mert orosz. Azért, mert nem akarta elhagyni Oroszországot, mégis az USA-ban hal meg. Azért, mert nem adták ki a műveit a hazájában. Azért, mert szart rá, hogy mit kéne írni. Azért, mert nincs elájulva az értelmiségi léttől. Azért, mert szereti az őszinte piásokat. Azért, mert alkoholista. Azért, mert úgy iszik, ahogy Krúdy eszik.

 “A djuice 2010. áprilisi újraindulásával újraértelmezte a közösségi lét és a telekommunikáció viszonyát. Április 9-én megnyitott az U26 Clubshop az Eiffel téren, közvetlenül a djuice főhadiszállása mellett. Az U26 Clubshop a djuice kiemelt értékesítési pontjaként üzemel, ám ennél sokkal többet nyújt: djuice értékesítési pont, közösségi rendezvények és az aktív klubélet helyszíne, étterem és kávézó – bisztronómia fakultáció”  

Ez áll a honlapon (http://www.djuice.hu/u26 ), és még az is, hogy 1490 Ft-ért 3 fogásos ebédet kapunk 12 és 17 óra között. A bisztronómia fakultáció kifejezés talán már önmagában is elég lett volna, hogy megnézzük mit ajánlanak nekünk ezek a lelkes nyelvújítók, de a 3 fogásos menü baráti ára is sokat nyomott a latba.

A Szent István Park szomszédságában fekvő kávézó komoly konkurenciával kell, hogy megküzdjön nap mint nap, hiszen a Pozsonyi út környékén hemzsegnek a hasonló kávézók, éttermek, reggeliző helyek. A Panini viszont szívesen látja a kutyákat is, nem lehet bent dohányozni, van wifi és méretéből adódóan családias, közvetlen a hangulat.

Nincs még egy ilyen nap, amire ennyire hatással lenne az előtte lévő. A vasárnapot mindig a szombat határozza meg, és ez nem szimbiózis, inkább egyfajta oppozíció. A féktelen tivornyázásból délelőtt fél 12-kor arra ébred az ember, hogy a másnaposság időtlen érzéketlensége és öntudatlansága kevés ahhoz, hogy legyőzze a nagymamám békásmegyeri 4. emeleti paneljának szellemét.

A karácsonyi „megsértesz, ha nem eszel” második napján az  objektív időérzékelés megszűnik, és felmerül a kérdés, hogy ez az egész véget érhet-e egyáltalán.

24-ei ebéd: sólet+torta

vacsora: hidegtál (kalács, kaszinótojás, franciasaláta, sonka és sajttekercs, kaviár és rengeteg sajt)

vacsora nr.2: libamájpástétom, halászlé, töltött káposzta, sült pulyka gyümölccsel.

25-ei ebéd: húsleves, töltött pulyka, Wellington-bélszín, torta.  

Vacsora: disznótoros, sült hús és mindenféle krumpli.

26-a: Kacsacomb, párolt káposzta, hagymás tört burgonya.

27-ére és 28-ára nem emlékszem, valószínűleg beállt a fűszerkóma.