Azért, mert annyira gördülékeny, hogy még a wc-n ülve is inkább olvasom őt, mint bármilyen magazint. Azért, mert egyenes, őszinte és nyers. Azért, mert úgy sírok a röhögéstől, mint utoljára Rejtőnél. Azért, mert nem moralizál. Azért, mert mocsok. Azért, mert szeretni való. Azért, mert orosz. Azért, mert nem akarta elhagyni Oroszországot, mégis az USA-ban hal meg. Azért, mert nem adták ki a műveit a hazájában. Azért, mert szart rá, hogy mit kéne írni. Azért, mert nincs elájulva az értelmiségi léttől. Azért, mert szereti az őszinte piásokat. Azért, mert alkoholista. Azért, mert úgy iszik, ahogy Krúdy eszik.
Orosz identitás, amerikai humor, nemzetközi alkoholizmus.
“ - Mi van magával? Tiszta vörös.
- Biztosíthatom, hogy csak kívülről. Belül alkotmányos demokrata vagyok.
- De komolyan… rosszul van?
- Sokat iszom… Kér sört?
- Miért iszik? – kérdezte.
Mit válaszolhattam volna?
- Pszt – mondom. – Titok. Nem árulhatom el.
(…..)
- Olvassa el Gorgyint, Scsegoljevet, Ciavolovszkaját…Kern visszaemlékezéseit…És valamilyen népszerű brosúrát az alkohol ártalmairól.
- Tudja mennyit olvastam már az alkohol ártalmairól?! El is döntöttem, hogy örökre leszokom…az olvasásról.
- Magával nem lehet beszélgetni. “
“ A szomszéd szoba még förtelmesebben nézett ki. A plafon közepe fenyegetően megereszkedett. A két vaságy meg volt pakolva rongyokkal meg bűzlő juhbőrrel. Mindenütt csikkek, tojáshéjak…
Őszintén szólva kissé összezavarodtam. Becsületesen azt kellett volna mondanom: Nem felel meg az igényeimnek. De hát mégiscsak értelmiségi volnék, vagy mi a szösz. És egy költői mondat hagyta el az ajkam:
- Déli fekvésű, ugye?
- Déli, de mennyire, hogy déli – kontrázott Tolik.
Az ablakon át egy félig romos fürdőházra lettem figyelmes.
- Az a fő – mondtam -, hogy külön bejáratú.
- Van külön bejárata – mondta Mihail Ivanics -, csak a’ most be van deszkázva.
- Hát, az kár – mondtam.
- Ejn moment – szólt a házigazda, azzal nekifutott, és kirúgta az ajtót.
- Mennyit fizessek?
- Semennyit se.
- Hogyhogy? – kérdezem.
- Hát csak úgy. Hozzá’ hat üveg nyakolajat, asztán tied a pálya.
- Nem állapodhatnánk meg konkrétabban? Mondjuk, húsz rubel elég lesz?
A házigazda elgondolkozott.
- Mennyi is a’?
- Mondom: húsz rubel.
- És ha átszámíccsuk vinkóra? Egy rubel négy kopejkájával üvegjit.
- Tizenkilenc üveg rosé, egy csomag Belomor, két doboz gyufa – sorolta Tolik.
Plusz két rubel. A főfordulás miatt – spekulált Mihal Ivanics.”
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
